Furcsa dolog visszanézni a világra. Látni azokat, akiket hátrahagytam. A maguk módján mind olyan bátrak, olyan határozottak és olyan rettenetes elszántak. Elszántan lépik át a küszöböt, de félnek attól, hogy útközben lemaradnak valamiről. Elszántan próbálnak megszerezni mindent, amire vágynak, holott maguk sem tudják, hogy pontosan mi az. Elszántan akarják, hogy az életük újból tökéletes legyen, bár most jönnek rá, hogy igazából sosem volt az. Elszántan vágynak egy szebb jövőre, csak a múltjuktól tudnának végre megszabadulni. Nemcsak nézem őket, de szurkolok is nekik, ezeknek a csodálatra méltó nőknek. Szívből remélem, hogy megtalálják, amire annyira vágynak. De tudom, hogy nem mindük álma teljesül. Szomorú, de az élet már csak ilyen. Nem minden mese ér boldog véget.