…szemedben t�kr�z�dni l�tom az elm�lt napok �rny�k�t, kicsit f�lve dereng m�g eml�kezetedben, ahogy arcod egy k�nny� simogat�sban olvad �ssze tenyerem vigy�z� gondj�val…

Tudom, hogy �rzed m�g. Tudom, hogy v�gysz m�g r�… �s tudom, hogy f�lsz, hogy �n m�r elfelejtettem a gy�ng�d szavakat, amiket a hossz� �s b�k�s cs�nd megt�r�s�vel a f�ledbe suttogtam.

Nem n�zel a szemembe, mert f�lsz, hogy elutas�t�sra, hideg �s fagyos v�laszra lelsz ott… Pedig ha megfoghatn�m tekinteted, elm�lna minden k�ts�ged. A j�v�t �rz�m sz�modra, de te f�lsz. F�lsz a l�lek gy�trelmes k�njait�l, melyet egy �g� sz�v fagy�sa okozhat, de tal�n m�g jobban az elszalasztott lehet�s�gek v�r�nak tov�bb�p�t�s�t�l. De m�gsem n�zel r�m. A bizonytalans�g titkos �s �rd�gien gonosz ereje az, ami nem hagy d�nteni.

S�rok �s s�rsz. M�gis hangtalanul tartalak karjaiban, �s k�nnyeink t�l szomor�ak ahhoz, hogy fennh�j�zva �s dicsekedve g�rd�ljenek v�gig arcunkon. T�l sok a f�jdalom.

�s mindketten tudjuk, hogy a k�vetkez� sz� megt�ri az utols� percet, tov�bbg�rd�t a v�gtelen jelen�nkb�l, a pillanat utols� f�rosznyi lehelet�t is moh�n �s elutas�t�an t�pi ki a lelk�nkb�l, �s v�get vet mindennek, ami kedves, ami puha, ami…ami egy darab volt a sz�v�nkb�l.

Csak legyen v�gre csend.